Írásterápia sokkérdőjellel

Egy papírfecnin találtam az alábbi sorokat. Tegnap éjjelről maradtak, és azért írom, hogy maradtak, mert közepéről az egyik szösszenetet egy ismeretlen lánylény kitépte magának. Az első kivételével a címeket most adtam nekik, csak hogy tagoljam, azért. Játék határok nélkül:

Az írás nem gyógyíthat meg senkitsem

Két perccel a vége előtt
Megreped az autenticitás
A test zavarba jön
A lélek rájön, hogy ő a más.
Részvét meg úgyis csak a beszédesnek jár.

Danse macabre

Kettőt pörgess,
Hármat rajzolj!
Barázdákra hiányt karmolj!
A haláltáncból mindig vedd el
A randevút Bertold Brechttel!

eMMel

Mar a margó, ami máris Montaguvá mélyíti a Másik morcosságát.
Műmakadám mértékkel mérve még a mámor mögötti morál is maródi marad.

Ha-ha

Ha havazik, a globális felmelegedés kettős feltételes módba löki már magát a szót is.

Az ember ne éljen bolondokházában!

- A skorpió megmozdult a vodkában! – pördült meg a lány. Kinyújtott mutatóujja körmén vörös ömlött végig, csak a leghegyén látszott valami kopás.

- Nyugi, csak a bélyeg… hallucinálsz. – nyugtattam.

- Ja jó, tényleg. Oké, köszi, rendben vagyok. - mondta a skorpió.