Cotidiano portugues

Addig viszonylag jól ment a nyelvtanulás, amíg nem szembesültem a tankönyvszáraz szövegeken túli valódi világgal. Gusztusos s-ekkel, csücsörítő u-kkal, szépen elharapott ü-kkel tudom már kiolvasni, hogyaszondja: "destas vermelhas ou dessas verdes" vagy "Que é que isso dizer?", de mikor meghallgattam a brazil forradalmi szamba jeles képviselőjének, Chico Buarque-nak Cotidiano című számát, akkor megállt a tudomány. Alap: hallás után egy csomó dzsilingelésen meg csilingelésen túl semmit nem bírok kivenni a szövegből. Semmi baj, elolvasom, kiszótárazom, és ahol a nyelv posztgrammatikai sajátosságaiba botlok, azt megkérdezem. De így is egyszerűen képtelen vagyok a szamba rafinált ritmusára felolvasni azt, hogy "Diz que está me esperando pr'o jantar". Hajjaj.

Egyébként maga a szám szerintem rendben van, jó a lütetése és krézi a fúvósszekciója. A szövege viszont élveteg, arról szól, Chico mennyire unja, hogy a nője körülrajongja és tapad rá, a lerázáshoz viszont túl gyenge. Szegény here. De ugye a portugál nyelv szépségeivel engem nagyon meg lehet venni, másfelől meg milyen gyönyörű már az a sor, hogy "E me beija com a boca de hortelã" - "És megcsókolt menta(illatú) szájával"!

Már megéri.

Budapest, 135 perccel az atom után

Na igen, Budapest születésnapja.

Egész életemben itt laktam, és sorolhatnám a szépeket meg a csúnyákat látványosabb és intimebb zugairól, de hiábavaló lenne minden leltár. Inkább keresek egy szép analógiát... nem, nem szép analógiát, csak Örkény bölcs egypercesét a város velejéről:

"A Kálvin téren egy autóbusz nekirohant egy fának. Hirtelen az egész városban megálltak az összes villamosok. Minden megállt, még a kisvasút is a játéküzlet kirakatában. Csönd lett. Később még felzörgött valami, de csak egy újságpapírt söpört magával a szél. Aztán nekisodorta egy falnak, és még nagyobb lett a csönd.

Nyolc perccel az atombomba robbanása után kialudt a villany, rögtön utána a rádióban lejárt az utolsó gramofonlemez. Egy óra múlva szörcsögni kezdtek a csapok, aztán nem folyt több víz. A lomb is száraz lett, akár a bádog. A szemafor szabad utat jelzett, de az utolsó bécsi gyors már nem futott be a pályaudvarra. Mozdonya kazánjában reggelre kihűlt a víz.

Egy hónap alatt elgyomosodtak a parkok, zab nőtt a gyermekjátszóterek homokozóiban; ezalatt a söntések polcain is beszáradtak az étvágygerjesztő italok. Minden élelmiszert, az összes bőrdíszműárut és a könyvtári könyveket megették az egerek. Az egér roppant szapora állat; ötször is lefial egy esztendőben. Nem sok idő múlva úgy ellepték az utcákat, mint valami bársonyos, iszapszerűen hömpölygő kövezet.

Birtokba vették a lakásokat, a lakásokban az ágyakat, a színházakban a zsöllyéket. Bejutottak az Operába is, ahol a Traviáta került színre utoljára. Amikor az utolsó hegedűn is átrágták az utolsó húrt, annak pendülése volt Budapest búcsúszava.

De már másnap, az Operával épp átellenben, egy romház kövein megjelent egy cédula:

"Hozott szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné."

Néhány nyom a papíron

Vonalban válik ketté a festék

Ahogy szárból szökken elő a filc.

Apró pöttyözés, leszakadó minták

Bőrről súrolt reszeléktincs.

Parabolaantennák tükrözik az írást,

Hogy értelmet nyerjen az átfirkált palimpszeszt.

Világadó, énsugárzó apróság

Amíg valaki jól meg nem szerkeszt.