Cotidiano portugues

Addig viszonylag jól ment a nyelvtanulás, amíg nem szembesültem a tankönyvszáraz szövegeken túli valódi világgal. Gusztusos s-ekkel, csücsörítő u-kkal, szépen elharapott ü-kkel tudom már kiolvasni, hogyaszondja: "destas vermelhas ou dessas verdes" vagy "Que é que isso dizer?", de mikor meghallgattam a brazil forradalmi szamba jeles képviselőjének, Chico Buarque-nak Cotidiano című számát, akkor megállt a tudomány. Alap: hallás után egy csomó dzsilingelésen meg csilingelésen túl semmit nem bírok kivenni a szövegből. Semmi baj, elolvasom, kiszótárazom, és ahol a nyelv posztgrammatikai sajátosságaiba botlok, azt megkérdezem. De így is egyszerűen képtelen vagyok a szamba rafinált ritmusára felolvasni azt, hogy "Diz que está me esperando pr'o jantar". Hajjaj.

Egyébként maga a szám szerintem rendben van, jó a lütetése és krézi a fúvósszekciója. A szövege viszont élveteg, arról szól, Chico mennyire unja, hogy a nője körülrajongja és tapad rá, a lerázáshoz viszont túl gyenge. Szegény here. De ugye a portugál nyelv szépségeivel engem nagyon meg lehet venni, másfelől meg milyen gyönyörű már az a sor, hogy "E me beija com a boca de hortelã" - "És megcsókolt menta(illatú) szájával"!

Már megéri.