2007. december 30., vasárnap

Tele

De mi a faszt méricskélek itt, mikor ez a pohár kibaszottul megtelt?

Megtelt barátokkal. A PC-ből lelépett haverok helyére új srácok érkeztek a blokkba, akikkel egy nagy osztálykirándulás az élet. Régebbi barátaimmal (-1) pedig aszúvá érett a kapcsolat, felelősség, gondolkodás, érettség karimázza a dévaj cimboraságot.

Megtelt pofonokkal. És ezeket én osztottam.

Megtelt kommunikációval. Megtanultam léleknyomorító kudarcaimat szétszórni a közlések és elbeszélések tágasságába (hopp, most is ezt teszem).

Megtelt ravaszsággal. Látom önmagam kommunikációs vérgólemmé való átformálódásának veszélyeit.

Megtelt munkával. Ez az első végigdolgozott (köhhh...) évem.

Megtelt őrülettel.

Megtelt otthonossággal. Csodaszép a lakásom, csak hopp!, ezt a megalázó mécsestartót kell gyorsan kilódítanom!

Megtelt művészettel. E. S. T. (kétszer is), Tool (na jó, az most nem), Kispál, Bonobo, Beastie Boys - megannyi hangos YEAH! Meghitt ellenfelemmé vált Nietzsche, fájó utópiámmá Dosztojevszkij.

Megtelt fémmel az arcom.

Egy év a félig üres poháron át

Ha az a bizonyos pohár félig üres, akkor nagy a baj. Az igazság iránti közömbösség világkorszaka kiteljesedőben van; erőtlenség, hitetlenség és nihilizmus lett úrrá az embereken.

Baj van a csajokkal. Fél évig szenvedtem és ámokfutottam, hogy jajnincsen, aztuán egy begőzölt májusi éjszakán belibbent az életembe a True Love, hogy végül karácsony előtt a lehető legostobább módon, motyogós kalapáccsal zúzza szét szívemet.

Baj van a barátokkal. Évtizedes cimborám ciklikus befaszulásához ezúttal megtalálta a megfelelő szilárd fundamentumot: a régóta várt barátnőt. Csicskáknak való takaró, de én keresztet vethetek rá. nemÁ.

Baj van a politikával. bár úgy tűnik, a kedélyek megnyugodtak a horrorisztikus 2006-hoz képest, de mindenki NAGYON téved. Minden tompa, minden elhalt/Csak a borzas tollseprű álmodik magának derűs báli zajt. - ahogy a költő mondja, ugyebár.

Baj van a művészet tempójával. Fakul a fantázia, kicsúszik kezemből a mese. Kifogások, önáltatások és nyafogások szivárognak be, keserű mérget eresztve a történet ártatlan folyásába.

2007. december 17., hétfő

Köszi, köszi

...az Amorf Ördögöknek, mert bizony nagy meleg pulóver ma a szerelem.

...FA-nak a gombás-póréhagymás költeményért,
...Ambónak a vidékiek ciánozásáért,
...Panninak az örök imádatért,
...Fruzsinak a szív megmentésére kiötlött forgatókönyvért,
...Imolának a Feriért,
...Olivérnek a háztartáspénzből finanszírozott pálinkáért,
...Petinek a hátlapogatásért,
...Zolinak a multiperspektivikus fűért,
...a Jelennek az alkohol-racionalitásért és az elfajzott jazzért,
...alkalmi rajongóimnak... rajongásukért,

És nagy-nagy köszönet Daninak a nap darvadozó, felívelő, csavarodó, elhajló és megöregedő szakaszaiban való ittlétéért.

2007. december 13., csütörtök

Visszatekintő: 2007- az organizmus éve

A telefonomat nyomkodva csodálkoztam rá erre a képre, de a Jééé!-érzést hamar felváltotta a kedves emlékeknek való ellent-nem állás bódulata.

Júni eleje, meleg este, hétezerötszázon pörögve érek haza edzésről. Bekapok némi gombát (valahogy így képzelem el azt, ha felnyalogatnám a halotti urnából kiboruló hamut a sírkő tetejéről). De semmmmmmi baj, iszom rá fél liter ásványvizet, és irány a Zöld Pardon. A Petőfi hídon áttekerve mély meghajlás, és a kormányra fekve csúszombe a ZP elé. Metálbuli, MetálosÁgnes. Egy asztal tetején heverek, de ártalmatlannak tűnök. A gomba helyére előbb a fű, majd gintonic lopakodik be. Azután a párolgó úton hazatorzulok , útközben elheverek a madárzajos Ligetben. Otthon egy cigi, matetea, Lateralus, hogy meglegyen az áldomás egy O-faktort, műanyagrágást és rosszkedvet hátrahagyó életre. És hogy jó alaposan beburkoljam a szerető transzcendencia köntösébe a Jézuspapucsú Hercegnőt.

2007. december 11., kedd

Csendélet

Csendélet, mi más - miután szombat hajnalban félsüketen tekertem haza.

2007. december 6., csütörtök

Találkozás

Kedd este edzés után otthon spanglizgatva és portóit kortyolgatva épp a megfelelő finomságú zenét kerestem nem egyszerű hangulatomhoz, amikor döbbenten vettem észre, hogy van a gépemen egy olyan Bonobo-album, amit még soha nem hallgatam meg. A korlátlan hozzáférés korszakában amúgy is kényes lettem arra, hogy ne legyenek jóhamegvan és majdmeghallgatom lemezeim, úgyhogy örültem a találkozásnak.

És kopp - hangos csattanással leesett az állam. Egészen ritka az az élmény, amikor első hallgatásra belefutok egy sugárzóan zseniális darabba, ráadásul Bonobo többi öt vagy mennyi lemezét ismerem, mégis... Bajka karcosan meleg éneke, sosem túl sok, de mégis párnák közti tincitáncira késztető ritmusok, lágy giling-galang, és épp csak a lemezjátszótű heggyével festett gitárok. A mágikus formulát sokan próbálák már alkalmazni, de a Bölcsek Kövét, jelentem, Simon Green hajította be az ablakomon!